Az élet tele van meglepetésekkel. Jobb, rosszabb sztorikkal. Boldog és tragikus pillanatokkal. Igaz és hazug dolgokkal, vicces és humoros történésekkel.
Ez is egy ilyen dolog, egy vicces pillanat, bár nem az idióták fakutyavihogásának utálatos buta hahotázását értem ez alatt, hanem azt, hogy többen hitték erre a játékos fotóra, hogy tényleg voltam a Playboy magazinban riporton.
Bármilyen hihetetlen, viszont van olyan marha, aki közeli rokonom létére, ódzkodott a közelebbi családját megismerni, így engem is inkább a Facebookon látható megosztások alapján valamiféle kifogyhatatlan pénztárcát remélt, és amikor azt látta, ha volna kifogyhatatlan pénztárcám, akkor sem nyitogatnám előtte, minden pittyre-pottyra, és inkább munkát ajánlottam neki és az édesanyjának, nem kellett: mondván, nincs idejük... Na hát nem is keresett ez a drága rokon utána sokáig, csak ha szállás kellett volna Budapesten. Persze nem vagyok szálloda, így ezek a kérdések is falba ütköztek, jó ideig nem is hallottam róla. Majd megjelent ez a manipulált játékos fotó, ahol mintha a Playboy címlapján pózolnék... A kedves rokon is megjelent hogy gratuláljon. Ezúton is köszönöm. Gyorsan szóltam neki, mielőtt ismét pénzt akart volna kérni, hogy ez csak egy vicc, egy manipulált fotó, azóta kb el is tűnt az életemből ez a kedves és egyáltalán nem számító rokon.
Persze sokakban felmerülhet a kérdés, hogy esetleg nem szeretem az ismerőseim, rokonaim, vagy nem szoktam segíteni a bajba jutott embereken, rokonokon?
De igen, ha tehetem, és ha megérdemlik, vagy ha úgy látom hogy van értelme, akkor igen. Nem is kérek érte egy köszönöm-öt sem, nem várok hálát sem, csak azt, hogy ne érezzem palimadárnak magam a szemtelenség miatt.
Ezt a festményt például egy jótékonysági aukción árverezésre festettem egy haldokló barát orvosi kezelésére, aki már sajnos megköszönni sem tudta, hamar elhunyt. Segítettem az árvízkárosultaknak ugyancsak jótékonysági aukción eladtam és vásároltam festményt, és személyesen is, lapátoltam az árvízvédelem kaotikus napjaiban, heteiben a töltésekhez a homokos zsákot.
Bajba jutott hajléktalanoknak, ájult embereknek megalázott terhes anyáknak, stb stb, sorolhatnám, mennyi embernek nyújtottam már segítő kezet.
Persze nem ettől lesz nagy luxus autója, háza, senkinek, így akik a nagy luxus palotám keresik, még egy darabig kereshetik.
Persze a Playboy nálam igazibb nőcsábászt keresve sem találhatna, ez is az igazsághoz tartozik, mielőtt megnősültem és miután a feleségemmel megbeszéltünk hogy külön útra kelünk (mi a mai napig barátságban vagyunk) kalandjai barátnőim minden férfi irigyelte aki felfigyelt rá. Láncon vittem kettesével nyilvánosan kiállításra ezt a két szép hölgyet, rávilágítva a kiállítás résztvevői részére, mennyivel másabb a világnézetem a többi, ott jelenlévő művésztől.
Persze nagyon sok közös nézetem van az embereknek, viszont igen, részleteiben jó néhány dologban, más a világnézetem mint a legtöbb embernek, művésznek, és konkrétan festőművésznek.
Sokan, nem is értik amit felkínálok elvi kérdésekben, sőt jó néhányan komoly félreértések mellett kritizál, meg nem értve miről beszél amikor rólam véleményt alkot és hangoztat.
Véleményem szerint a születésünktől egymás segítségéért és egymás boldogulásáért és boldogságáért, egészségéért, az igazságért, a természet és az állatvilág megóvásáért élünk, és mindannyian felelősnek vagyunk. Úgy a művész, mint a banktulajdonos, úgy mint a rend őre, és a pszichopata megrögzött bűnöző is.
Minden más kérdés másodlagos. Az egyén az első, a többi ember mellett és nem a többi ember előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Arra kérlek, legyél udvarias a blog olvasók miatt. Köszönöm! ifj.Bárándi Imre