Egy váratlan fordulat...

Egy kedves ember megkeresett és megkért, tegyem emberek elé e helyen eme szerzeményt.

Egy jó kis történet egy kellemes estéhez. Esetleg lefekvés előtt. Nekem tetszik, remélem Önöknek is tetszeni fog.

Egy váratlan fordulat...

A vízpart csendes volt, nem zavarta meg a nyugalmat  semmi.  A szél is csendesen fújdogált, a mező vidáman hullámzott, egy pár galamb húzott el a fejem felett, olyan volt minden mintha egy mesében lennénk . Egy nagy mesében.

  De a mesékben vannak gonoszak is .  Jelen  történésben a halász őr volt az.  Jött a füstölgő kis robogóján, már messziről lehetett hallani a pufogását a motornak, amint feltűnt a maga 150 kilójával, mintha egy mesebeli gonosz sárkány lett volna, aki letámadja a Mákos Aladár nevezetű szegény vándort. Aki jómagam volt.

  Le is támadott, na ezzel nem is volt gond, de mivel a munka kerülésemből kifolyólag az anyagi bevételem elég szűkösnek látszódott , de hiába mondom ezt az anyukámnak minden hétvége előtt, már nem hisz nekem. Hát ezzel a tudattal támadott hátba engemet ez a szőrmók a 150 kilójával . Lerítt rólam hogy szegény vagyok hisz az agyonmosott 15 éves Nike gatyám is már a lyukadás felé haladt, egy szál fehér ujjatlan pólóm is mosásra vágyott, de hát ha az ember munka nélküli akkor adni kell magára. Nem igaz? Hát adtam magamra, és adtam a halászat szenvedélyére is. Pedig Béci 5 kiló pontyot rendelt a mai napra, eddig már a felét sikerült pár bravúros akasztással  megoldanom, de így hogy ez a szőrmók megzavarta az idill mesémet, nehéz lesz teljesítenem a normát. De ez csak akarat  kérdése , szerintem.

  Leállította a robogóját   egy fűzfa árnyékában , mely kb. egy métere volt tőlem,  így most már a benzingőzt  és az alkohol szagát a saját tüdőmön is éreztem. De hát mondom nektek nem olyan egyszerű ez  a mai világ!

  - Jó napot kívánok, tiszteletem a sport társnak, jönnek a halak?  Vagy csak pecázgatunk?- kérdezte huncut  piros mosollyal az arcán  a halőr tőlem, fiatalabb Mákos Aladártól. Rég nem tették fel nekem ilyen hízelgő kérdést, igaz nem is szoktak velem beszélgetni az emberek.

- Tiszteletem magának is , hát gyéren jönnek ma a halak, mintha éreznék az idő változást-feleltem gyorsan , és tovább összpontosítottam a pecám végére. Bíztam benne hogy ha  a hátamat nézi abból baj nem lehet. Abból nem is lett baj, de abból igen hogy engedélyem még soha nem volt a halászatra. De ő ebben a pillanatban ezt még nem tudja. Sokszor átélem a megaláztatást , de ez is az volt, hatalma volt a szőrmóknak felettem , ugyan úgy mint a rendőrnek, a postásnak, a házmesternek akinek mindig lógtam lakbérrel. Ez megalázó volt. Én legalább is annak éreztem.

   És vártam a sors döntő kérdést, ami mindet eldönt ma , hogy lesz e a Bécinek 5 kiló pontya , és tud-e holnap a hülye haverjaival halászlét főzni a tópart másik oldalán , vagy nem. De a kérdés nem jött , felnézni meg nem mertem, de ekkor már hallottam ahogy a halőr elkezd nevetni, sőt a nevetés átment hangos röhögésbe, amely később egy fulladásos röfögő hangszínt ki adott magából. Hát ennek meg mi a baja? –kérdem önmagamtól és a 3 kiló pontytól,akik számára is furcsa  volt hogy a szőrmók fulladásos röhögő görcsöt kapott e szépe tavaszi  napon a tó parton. Na ennek a fele sem tréfa, és hátra fordulva azt láttam hogy  már a földön fetreng a  nevetéstől, és szakad róla az izzadság, és az alkohol szag.

  Jól van sporttárs? –kérdeztem kicsit félénken, de legalább magabiztosan, és a szemébe néztem. Hát ,  ennek valami átugrott ebben a melegben gondoltam,és erre elkezdett integetni felém, majd az égre  mutatott, de mivel egy szó sem jött ki a szájából , mert nem bírta a görcsöt  abba hagyni így értetlenül bámultam rá.

  Erre tovább integet, felém és a nap felé, lehet hogy a Jó Isten lét kérdését próbálja elmutogatni nekem jelbeszéddel? Ez is benne van ebben a mai pakliban, mert  már többen is mondták hogy van Isten, de eddig nem igazán hittem benne. Lehet most lesz a csoda? A csoda elmaradt, és a mutogatás is, helyette már azt integette nekem , hogy tegyem fel a nagy seggét a robogóra, ami egy kis segítséggel meg is történt, és a motort berúgva elpöfékelt vidáman, röhögő görcstől fuldokolva. Tovább álltam és bámultam kicsit bambán, pedig tegnap tuti nem drogoztam , az biztos, mert akkor ma reggel nem halásznék hanem otthon nézném az RTL klub asztró-jós műsorát, de hát az élet néha produkál  váratlan fordulatokat. Ez a mai mese is ilyen volt . Váratlan.

  Lassan összepakoltam a cuccaimat, mert a nagy hangzavartól nem hiszem hogy még tudnák itt halat fogni ma, ha csak valamelyik öngyilkos jelölt ponty nem gondolja meg magát, de erre kicsi az esély.

  Így összepakoltam , a hátizsákomat feldobtam a hátamra, a cuppogó pontyokat nejlon zacskóba nyomtam, hazáig biztos kibírják, ha meg lesz egy kis szerencséjük, akkor nem adom el őket, megkedveltem a piciket. Úgy sem volt még házi állatom soha, lehet itt az idő ?

  A fűben vonszoltam magamat, az első villamos megállóig, ahol már többen is álltak, és lesték hogy mikor jön a villamos. Beálltam az első sorba, páran hangosabban megmorogtak, de a legtöbbje inkább kuncogásba váltott. Mi van itt ma? Napforduló vagy agyforduló? Vagy hogy is hívják az asztronómusok ezt, na mindegy, lassan bedöcögött a villamos is.

  A melegben már izzadtam rendesen, már csak pár megálló, és otthon vagyok, az édes otthon melegében, ahol egy jó forró kávéval fogom magamat újra üdvözölni. Lehet a Bécit is felcsörgettem, de ez még a délutáni nap nagy kérdése lesz.

  Becsaptam magam mögött az ajtót, a hátizsákom ledobtam, bevánszorogtam a fürdőszobába, és elkezdetem az újonnan örökbe fogadott háziállataimat kipakolni a kádba. Engedtem is rájuk a vizet, hagy folyjon, nem spórolunk ha az állatokról van szó, jó sokat engedtem nekik, mégis csak új lakó társaim vannak. Na erre a pontyok elkezdtek nem a boldogságtól cuppogni, hanem furcsán mintha nevettek volna rajtam..Erre hátra pillantottam a fali tükörbe, és  a zsíros , borotva habtól díszelgő üvegben is megláttam a hátamat! Bár csak nem láttam volna meg!  A hátam leégett a napon és a közepén, egy újság lenyomatta volta ahogy gondolom még a reggeli ágyban rányomódott a hátamra, és én ezt nem vettem észre.  A nap meg  szépen lesütötte a bőrömet, egy újsággal együtt,  amit közben gondolom a reggeli szél elfújt a tópart másik oldalára. Ezért fuldokolt a kis szőrmók a röhögéstől!

  Hát  szép mese lett az biztos, egy pár napig nem megyek ki a lakásból, mehetek szoláriumba. Ég veled  halászat és üdvözlőm a hátamon díszelgő újságnyomat főszerkesztőjét is. Egy kis ingyen reklámot nyomatok nekik, lehet hogy ezért még fizetnének is?

-Szunyogi Béni-