A Művészet Ünneplése

Jó tollú, jó tűjű, jó ecsetű fiatalember. Madártollal zilált hosszú hajában sosem nyugszik, állandóan fortyog benne - a kitűnő művészi tehetség a folyamatos tettre készség a megmutatni akarás, mint a kitörni készülő forró láva tollal - tűvel – ecsettel a kezében ír, tetovál, fest nyughatatlanul alkot, kever, kavar; gondol egyet és azt mondja: a művészet nagyszerű a művészetet ünnepelni kell! 

A Művészet Ünneplése

Ki hitte volna, hogy a földön heverő sok papírból egyszer egy kiállítás lesz? Sokszor még mi sem hittük, de nem adjuk meg magunkat olyan könnyen! Sőt!

Még valamikor a nyár elején jött az ihlet, hogy legyen egy kiállítás. Az eredeti tervtől jó alaposan eltérve végül elindult valami. Sok barátnak és a szerencsés véletleneknek köszönhetően ki lett jelölve az út. Az út, mely rögös volt, sokszor kötött kézzel kellett rajta sétálni, de a végére értünk. Rengeteg művész jelezte, hogy részt kíván venni az ünnepségen, de sokan lemorzsolódtak. Sebaj! Így is sok művész jött és ünnepelt velünk. Sok galériának is jeleztük, hogy szívesen látjuk Őket, de még arra se méltattak, hogy ..... Megjegyzem nagyon jól megvoltunk nélkülük! 

Akik azt mondják, hogy a művészet csodálatos dolog és ünnepelni kell, azok ott voltak. Azok a művészek és galériák nem kifogásokat kerestek, hanem lehetőséget.

Példának említeném Magyarország legdrágább kortárs festőjét Ábrahám Pétert és a Lincoln Galériát, illetve a legnagyszerűbb ceremónia mestert a szintén művész MGL Félixet alias Lapu Mihályt és az Inter Galériát. 

Sok jó ötletet és segítséget adtak nekünk. Köszönjük! 

Említem még a sok barátot, kik tehetségükkel és alkotásaikkal emelték még magasabbra a színvonalat.

- B. Molnár Annamária

- Fenyvesi Edit

- Huszárik Roland

- Kishonthy Katalin

- Kiss Gábor

- Makovinyi Zoltán

- Moharos Zsolt

- Papp Edit

- Pálinkás István

- Takács Péter

- Tunyogi Bálint

- Vágvölgyi Attila

- Veres Enikő

- Zsidákovics Mihály

És most lássuk, hogy miről is beszélek. De előtte egy kis dicsekvés. Ifj. Bárándi Imre és Ábrahám Péter műalkotást cserél a Lincoln galériában! 

De erről majd később. Annyit még elárulok, hogy a díszvendég Johnnie Walker volt.

Na szóval! Az egész ott kezdődött, hogy valahogy megteremtődtünk. Van olyan ember aki azt mondja, hogy Isten teremtett minket, mások azt mondják, hogy ősrobbanás történt. Valami történt az biztos. És lettünk vala.
Gondolkodunk, cselekszünk, képesek vagyunk teremteni.

Bárándi Imre tervezett egy megmozdulást, de a véletlen közbe szólt. Úgy kerekedett a történet, hogy lehetőség nyílt egy nagyszerű helyszínre. A Podmaniczky-Vigyázó kastély  megnyitásán rendezhettük meg a Művészet Ünneplését.
Elkezdődött hát a rohangálás, szervezkedés, szórólapozás, postázás és még sorolhatnám.Rengeteg egyeztetés, megbeszélés. Külön köszönet a művészeknek, sokat segítettek a reklámozásban is.

És végül eljött a nagy nap. Jöttek a művészek és a kastély meseországgá változott.

Ilyen volt.

Ilyen lett.

Én nem tudtam részt venni a kipakolásban, csak délután értem oda és amikor beléptem, az állam leesett. Csodálatos színkavalkád amerre csak néztem. Ez az Imre fiú tud szervezni. Rengeteg féle-fajta alkotás gyűlt össze. Még jó, hogy három napos volt a kiállítás, ugyanis egy nap nem lett volna elég a megtekintéshez. A kellemes hangulat már meg volt, alkotók és látogatók mindenhol, utcazenészek hegedültek, gitároztak,

Koroknay Géza és bájos felesége, Koroknay Simon Eszter nagyszerű előadásával meseolvasás volt.



A kávézóban és az asztaloknál is emberek, iszogatnak, nézelődnek, jól érzik magukat.



Haladjunk beljebb a kávézóba. Megjegyzem tömve volt.

Menjünk is tovább, ne zavarjuk őket. Már rögtön az elején elkezdődik a káprázat. Érdekes, egyedi képekkel találja szembe magát az ember. Személy szerint a mai napig ott lennék és nézném az alkotásokat.

Tovább haladva megérkezünk a nagy teremhez. Már mutattam az elején, hogy milyen volt és milyen lett, de megmutatom újra. Engem teljesen magával ragadott a látvány, azt se tudtam, hogy hol kezdjem legeltetni a szemeimet. Tehát újra az illusztráció.

Ilyen volt:

Ilyen lett:

Szó szerint zsúfolásig volt a terem alkotássokkal. Ha jobban megnézik a képeket, látják, hogy még a csilláron is festmény lóg. A látogatók beszélgethettek a művészekkel, megtudhatták, hogy miért és hogyan készült az alkotás, mi a mondani valója. Kellemes beszélgetések alakultak ki, a kedves látogatók nem csak nézelődtek, hanem rengeted információt is megtudhattak az alkotásokról és alkotóikról. Ha esetleg nem látták a csilláron lógó képet, megmutatom.

És még többet is:

Íme néhány egyedi alkotás a legdrágábbak közül. Ábrahám Péter itt mutatta be a világon egyedülálló festményszobrait. Rengeteg tanácsot és ötletet kaptunk tőle és hálásak vagyunk, hogy nálunk mutatta be alkotásait. Lássuk hát.

Gumikesztyű szigorú használatával lett megérintve. Nem volt kec-mec.

Köszönjük Művész Úr!

Folytassuk a tárlatvezetést, még rengeteg látnivaló van. Például mandala festés, dokumentáló fotózás és rengeted festmény.

Nem is tudom mindet bemutatni, hisz még nem is mutattam a hastáncosokat, operaénekest, képeket küldtünk a Marsra és Előadták az István A Királyt.
Pedig voltak! Az ünnepélyes megnyitót fenséges opera énekkel koronáztuk meg, majd képeket küldtünk a Marsra. MGL Félix, alias Lapu Mihály az Inter Galéria tulajdonosa és vezetője nagyszerű hangulatot teremtve üdvözölte a látogatókat, bemutatta a művészeket, meghallgattuk a csodás éneket. Utána beszélgetés és elkezdődött a kilövés. Indultak a képek a Marsra. Ábrahám Péter és Tunyogi Bálint képei kerültek "kalapács alá" és indult értük licit háború.

Jól éreztük magunkat, a marslakók már várják a képeket, menjünk és nézzük meg a hölgyeket és előadásukat. Nekem kicsit rohangálós volt az este, sajnos nem láttam teljesen az előadást, de az a pár perc is megérte.

A megnyitó remekül sikerült mindenki jól érezte magát, nyugtával dicsértük a napot. A szombat reggel kicsit döcögősen indult. Semmi probléma nem volt, csak az ágyból volt nehéz kikászálódni. De csodásan sütött a nap, a Péntek remek volt, a Szombat csak jobb lehet. Kellemesen telt a nap, látogatták a kiállítást és a kedves látogatók nagyszerű dolognak voltak a tanúi. Láthatták a művészeket alkotás közben. Kényelmesen, kellemes napsütésben a kastély kertjében, beszélgetés közben folyt az alkotás.
Van, aki ülve.
Kiss Gábor

Van, aki háttal.
Bárándi Imre

Beszélgetve.
Huszárik Roland & Lapu Mihály

Nézelődve.

Mint mondtam, jól telt a szombat. Festegetés, beszélgetés, ki a kertben, ki a kávézóban. Aztán eljött az este és annak fénypontja. A Túrkevei Társulat előadta az István A Királyt. Jöttek, láttak, győztek. Nagyon lelkesek, nagyon tehetségesek, nagyon profik.

Ez a nap is jól végződött, mi pedig egyre nyugodtabbak vagyunk. A Vasárnap már gyerekjáték lesz. És az is volt. Ismét kellemes napsütés, az ember szó szerint kiugrik az ágyból és készen áll a feladatra. Rendbe tettük magunkat és találkoztunk. Kiadós reggelivel indítottuk a napot, kell az energia! Fogtuk magunkat és elsétáltunk a helyi hamburgereshez. Kikértük a menüt és jól megtömtük a bendőnket, aztán indultunk a kastélyba. Kellemes vasárnapot tudhattunk a magunkénak, a kiállítás sikeres, az idő szép, emberek jönnek-mennek és jól érzik magukat. Leültünk egy asztalhoz és jót beszélgettünk, nevettünk, fényképeztük magunkat.

Gesztenye.

Hallgattuk az élő zenét és élveztük az életet.

És szépen eltelt a nap. Túl vagyunk a hétvégén és sikeres lett. Az a maréknyi papír végül egy sikeres kiállítássá forrta ki magát. És most utolsó soraimmal elmondom azt, amit a művészek is az utolsó pillanatban tudtak meg. Egy ilyen rendezvényhez az dukál, ha limuzinnal érkezik az ember! Ugyanis nem buli a buli, ha nincs limó! Lássuk hát a képeket.

Szóval nagyon vagányak voltunk. Nagyszerű hétvége nagyszerű emberekkel. Köszönjük az összes jó barátnak , hogy támogattak minket, köszönjük a művészeknek, hogy eljöttek, köszönjük a látogatóknak, hogy megtekintették a kiállítást. Köszönet a Podmanicky-Vigyázó kastély tulajdonosának és üzemeltetőinek a lehetőséget. Név szerint Fehérné Kovács Erzsébet, Adonyi József, Nemes Levente.

Minden jót, még hallanak rólunk.

Üdvözlettel, Attila.