Salvador Dalí megtisztelt és megjegyzést írt a képeladást hírdető blogban. Mivel ez az első hozzászólás, publikálom:

"Kedves ifjabb Bárándi Imre!
Köszönöm, hogy néha magadhoz hasonlítasz, ezt nem érdemlem meg, én, a senki!
Hol is vagyok én hozzád képest? Hát sehol!
Művészi, kreatív éned beragyogja a kihalt égboltot, és csodákat mesél! Ez igen! Ez már valami!
És lám - lám! Mennyire becsesek ezek a gyönyörű, igazán nagy szaktudásról árulkodó festmények! Ahhhh!
Felfedezték már a buta emberek! Azóta csak úgy kapkodják gondolom, és nem győzöl festeni, meg rajzolni, meg színes ceruzával kiszínezni!
Sajnos, ki kell ábrándítsalak!
Te hiába tartod magadat iszonyatosan nagy művésznek, soha nem leszel az!
Nincsen benned elég alázat!
A képeid giccsesek, és csak becsvágyról árulkodnak!
Semmi másról...
Nincsen bennük semmi különös, amiért bárki megvehetné, aki nem csak arra szánna egy képet, hogy legyen valami a konyhaasztal fölött.
Tanulj alázatot, mert így csak egy beképzelt, önelégült paraszt maradsz, aki szeretne értelmeseket írni, kissé filozofikus stílusban, de nincsen meg a tudás, és csak égeti magát.

Baráti üdvözlettel:
Salvador Dali"

Kedves Dalí, engedelmeddel egy kis fricska: Salvador Dalí hosszú "í"-vel írta a nevét. Szó szerinti idézet ifj Bárándi Imrétől:
"Amikor azt tapasztalom, hogy valaki névtelenül, vagy álnévvel negatív kritikával illet, természetesen nekem is elronthatja a jókedvem, hiszen mint minden más művész, én is szeretem, ha dicséretekkel kényeztetnek. Ennek ellenére én, Bárándi Imre, azt kérem a névtelen megjegyzés-íróktól, hogy nyugodtan írják meg, ha úgy látják, irritálja valamelyik tulajdonságom, hagy tudjak róla, bizonyára sok dolog megfontolandó a mondandó velejében, esetleg a személyiségem fejlődéséhez ez is hasznos lehet. Azok, akik dicsérni szoktak, azok úgyis legtöbbször személyesen teszik és olyankor hosszan elidőznek nálunk."

Visszatérek a festményeladás blog írásához:

Ma, 2010 március 20-án a jótékonysági árverésen elkelt a lentebb látható, beadott festmény, ifj Bárándi Imre kezétől, és szignálásával.
Ide illesztettem a vászon hátoldalára ragasztott eredetiséget jelző etikettet, ami minden alkotáson, megtalálható, természetesen az aktuális rajz, szobor vagy festmény adataival kitöltve.
Gondolva van a jövőre is:
Teszem azt 300 év múlva egy rozoga padláson megtalálják az egyik festményt, hasonló szignóval, ugyanilyen fénymásolt etikettel, ki tudná megmondani, másolatról, vagy eredetiről van szó? A válasz a festmény vászna és az eredetiséget jelző etikett közötti speciális ragasztóanyagban van elrejtve. Minden ilyen eredetiséget jelző ragasztó ugyanazzal a ragasztóanyaggal van felragasztva, annak paraméterei pedig egy lezárt borítékban vannak. Hogy ki lesz-e egyszer nyitva ez a boríték? Nem lehet tudni.

A ma, 2010 március 20-án egy kisebb jótékonysági árverésen elkelt kép címe:
"Aki tud az tud"
készült: 2010 március 13 Szombaton ( délután 3 és 7 között)

Örülök neki, ha esetleg valakinek a konyháját díszít majd ez a festmény.